11. Rész
- Nézd Kristen… Ha jól emlékszem így hívnak. Ha elakarsz jönni Tommal tőlem rendben. csak annyit kérek, hogy te és a barátnőid ne nagyon hangoztassátok ezt a dolgot, mert nem szeretnék pletykákat. Tudod, mi olyan helyre járunk, amit a hallgatók többsége még csak hírből sem hallott, szóval ha velünk akartok jönni akkor oké.
- Fú, öcsém nem mondod, hogy te vagy a csaj tanára?!
- De…
- Hát ezt nem hiszem el! Itt fűzöm a kislányt te meg mellettem sumákolsz!
- Miért ha megmondom, hogy a tanára vagyok, akkor nem fűzted volna tovább?
- Dehogynem ember, de akkor megkérlek, hogy derítsd ki a számát! Tuti van valami naplótok vagy hasonlótok az ilyen esetekre!
- Mármint olyan esetekre amikor a tanár barátja csajozni akar? Nem hiszem Tom, hogy létezik ilyen napló- nevetett Rob.
Sosem láttam még így nevetni, most már rámertem nézi, hiszen az előbb egyenesen hozzám beszélt, elég nagy otrombaság lett volna elfordítani a fejem.
Tom fancsali képén nekem is nevetnem kellett már rég nem nevettem ennyire jóízűen.
Az említett túl lépve a megrázkódtatáson újra hozzám fordult:
- Na akkor hol mikor és merre?
- Hát nem tudom, nektek, hogy lenne jó?
- Értetek mehetünk ha gondoljátok, az lenne a legkényelmesebb mindenkinek.
- Nem az nem jó…
- Miért nem, ennyire titokzatosak vagyunk? Se telefonszám se cím?
- Nem- nem, csak…- itt Robra néztem aztán folytattam- az a baj, hogy ő ugye tanár és ahogy mondta, rossz fényt vetne rá, ha a hallgatóival /akik mellesleg lányok/ meglátnák bulizni vagy hasonló. Mi pedig koleszosok vagyunk, így… Érted…
- Szzz… Az tényleg nem jó… Akkor mi legyen? Rob?
Láttam, hogy Rob hezitál, szerintem jelen pillanatban semmi kedve nem volt ahhoz, hogy minket pesztrálgasson, de a barátját nem akarta megbántani.
- Mi lenne ha ide jönnétek? Van akkor még buszotok?
- Hány órakor?
- Tizenegy.
- Nincs, de nem baj, gyalog sincs olyan messze.
- Oké, na akkor végre ezt is megbeszéltük. És igen szívesen Tom , szeretek az agyad lenni!- nevetett ismét Rob és közben vállba bokszolta barátját, aki közben végig engem méregetett.
- Mi?! Ja kösz haver, bocsi csak ez a csajszi…
- Na jó fiúk én visszamegyek a pultba, mert tanulnom is kellene valamit.
- Te itt tanulsz?- kérdezte Tom.
- Hát, ha körülnézel, láthatod, hogy mekkora energiámba telik mindenkit kiszolgálni.- nevettem rá.
- Hát ha csak velem foglalkoznál hidd el, kitudnánk tölteni az időt.
Nem válaszoltam, csak nevettem. Már nem zavartak Tom elsőre beszólásnak vett mondatai, mert rájöttem, hogy ő valószínűleg minden lánynak ugyanígy csapja a szelet.
Hiába próbáltam a tanulásra koncentrálni, bekellett látnom, nagyon izgatott vagyok a mai buli miatt…
Nem sokára bejött pár törzsvendég és Robék is távoztak. Ezután már teljesen a tanulásra koncentráltam, ami meglepően könnyen ment. Közben felhívtam Shane-t és Madiet, hogy elújságoljam a mai programot és mindent ami itt szóban elhangzott, persze Tom heves udvarlását kivéve.
Pontosan az történt amire számítottam. Mindkét lány izgatott csevegésbe kezdett, mivel konferenciabeszélgetést folytattunk, szinte azt sem tudtam kivenni, hogy melyik mondat kinek a szájából hangzott el.
Kivettem olyan szavakat, mint szexi, meg, hogy pasik, meg miniruha, de valahogy ha össze akartam tenni ezt a három szót, akkor valami olyasmi jött volna ki: Szexi pasik miniruhában? Nem hiszem, hogy ez mondták, inkább elköszöntem arra hivatkozva, hogy egy óra múlva úgyis otthon találkozunk.
Annyira jó kedvem volt, hogy hazafelé inkább sétáltam. Időm volt bőven, mivel, hogy kettőtől hatig tartott hivatalosan a munkaidőm, és még nem láttam szükségesnek a túlórázást vagy a pluszműszakot.
Mire hazaértem már állt a bál. Újra a lányok szájába rágtam, hogy senki sem tudhatja, hogy hova megyünk- na nem mintha mi egyenlőre tisztában lennénk vele- azt meg pláne nem, hogy kivel.
Láttam, hogy felfogják a helyzet súlyát, bár valószínűleg azt gondolták, hogy már megint túl komolyan veszem a dolgokat, de ez nem zavart.
Shane elmesélte, hogy a főnöke kijött az irodából, mert azt hitte valakit éppen gyilkolnak, annyira hangosan visított barátnőm a telefonba.
Shane pizzát rendelt, én pedig megfürödtem és hajat mostam, mire elkészültem már a pizza is megérkezett. Úgy döntöttünk vacsi közben megnézünk egy filmet és akkor még másfél óránk marad elkészülni. Szerettem, hogy ennyire lazák Nem görcsölnek semmin, könnyedén veszik az életet. Irigyeltem őket ezért, de éreztem, hogy ebben is változom. Régebben már rég sürgetni kezdtem volna őket, de most átvettem a ritmusukat és tökéletesen megbíztam bennük.
A film horrornak indul, Varázsgomba volt a címe, de mi szinte végignevettük. Egyszerűen semmi félelmetes sem volt benne.
Gyorsan elmosogattunk és készülődni kezdtünk. A ruhatáramat elnézve éppen azon gondolkodtam, hogy vajon a hely ahova megyünk milyen ruhát kíván, mert legszívesebben a szokásos farmer, blúz, cipő összeállításban mentem volna, de végül Madie és Shane kisegítettek. Madie a tegnap kapott ruhakupacból kiemelt nekem egy nadrágot és egy felsőt, Shane pedig a hatalmas cipőkollekciójából megkereste az összeállításhoz illő párt. Egyszerűen imádtam. Megvolt a laza Kristenes öltözet amiben jól éreztem magam, ugyanakkor valahogy mégis kifinomultabb, nőiesebb volt. A kék farmert fekete csőnaci váltotta fel, a felső pedig laza volt, de ugyanakkor kissé kivágott a mell részénél apró kövekkel. Nem szerettem a strasszokat, de ez így pont elég volt, nem olyan csicsás undormány, mint amiket a nagyon csajos üzletekben láttam.
A cipő passzolt, félig sportos félig elegáns és ami a legfontosabb, lapos sarkú.
Egy órába telt, hogy a lányok is elkészüljenek, addig feltettem egy halvány sminket szinte csak a szemem húztam ki, mint általában, aztán meg sorra szívtam a cigiket és anyuval is beszéltem.
Miután elindultunk szinte végig nevettük az utat, mert felidéztük az elmúlt év vicces eseményeit. Nem késtünk, egy percet sem, de egy ismeretlen kocsi már ott állt a kávézó előtt, és két oldalt, két alak.
Amikor közelebb értünk megláttam, hogy Rob és Tom hanyagul a kocsinak támaszkodva állnak kétoldalt, és cigiznek, miközben jóízűen nevetnek valamin.
Annyira jól nézett ki, hogy szinte le sem tudtam róla venni a szemem….
